Minden olvasó számára ismeretes lehet a minőségi vadászati élményt nyújtó természetes apróvad-állományok több évtizedes hanyatlása, amelyet a vadgazdálkodók jellemzően csak lassítani képesek, de megfordítani azt ritkán tudják. Országszerte hallható panasz, hogy a gazdatársadalom és az agrártámogatási rendszer a felelős az élőhelyek eltűnéséért. A bűnbakkeresés helyett, mielőtt visszafordíthatatlanul megfogyatkozna az apróvad, ideje volna bevonni a probléma megoldásába az érintetteket, hiszen a közreműködésük nélkül nincs kilátás átütő sikerre.
A tavaly megkezdett húsz éves vadgazdálkodási üzemtervi időszakra adott jogszabályi keretek között kell megtalálni a lehetőségét, hogy a mezőgazdasági termelők számára vonzóvá váljon a részvétel tájképi léptékű, parcella szintű élőhely-fejlesztési programok végrehajtásában. A Közös Agrárpolitika (KAP) által biztosított, az éghajlat és környezet szempontjából előnyös mezőgazdasági gyakorlatokra nyújtandó ún. zöldítési támogatás 2015-ös bevezetése, valamint az agár-környezetgazdálkodási programban előírt szálas pillangós és zöldugar vetésterületi arányok betartása, kiegészülve a vállalható zöldugar és méhlegelő szegélyek telepítésével, illetve a nem termelő beruházások további támogatásaival, mint például a sövénytelepítés, kedvező környezetet teremtenek az élőhely-fejlesztési kezdeményezéseknek. Természetesen a felsorolt támogatások kedvezményezettjei a mezőgazdasági termelők, ezért a minőségi végrehajtásban érdekelt vadgazdálkodóknak segíteni szükséges őket, hogy a kötelezettségek teljesítése egyszerre járuljon hozzá a termelés feltételeinek javításához, és az agrárterületek biológiai sokféleségének növeléséhez is. Az Országos Magyar Vadászkamara Vadgazdálkodási Alapjának támogatása kiváló eszköz ahhoz, hogy a gazdák képzeletbeli üstjében rotyogó, a KAP által biztosított minőségi alapanyagokat a vad igényeinek megfelelően fűszerezze. Nem mindegy ugyanis, hogy a gazdálkodó egy zöldugar telepítésekor saját forrásból a legolcsóbb, az előírásoknak megfelelő legegyszerűbb keveréket választja, vagy pedig értékes, faj gazdag keveréket telepít. Hasonlóképpen nagy jelentősége van annak, hogy a zöldugar, a méhlegelő szegélyek, vagy a zöldítési/zöldtrágyázási célú másodvetések a tér- és időbeli fellelhetősége milyen a vadászterületen.
Az apróvadfajok egész éves életciklusához igazodóan szükséges ugyanis a megfelelő élőhely biztosítása azok otthonterületén belül, amelynek hiányában az időjárási szélsőségekre érzékeny, instabil, legfeljebb három négyszeres állománynövekedés érhető el akár a legintenzívebb ragadozógyérítés mellett is. A termőterület néhány százalékát érintő, szakszerűen végrehajtott élőhely-fejlesztéssel kiegészülve azonban az apróvad állományok tíz-tizenötszörös mértékben is növekedhetnek anélkül, hogy a mezőgazdasági termelők gazdaságainak hozamai csökkennének. A példa életképességét bizonyítandó, a kínai gazdasági nyitási politika által kijelölt különleges gazdasági övezetekhez hasonlóképpen, 500-1500 hektár között területrészeken, ahol a földhasználat legalább 15-30 százalékával rendelkező gazdálkodókkal megállapodásra nyílik lehetőség, célszerű megteremteni egy hosszú távú, az üzemtervi időszak tartamára szóló együttműködést, hogy a keletkező többletbevétel egy része a felmerülő költségeken túlmutató mellék haszonvételi lehetőséget jelentsen számukra a rendszer működővé válását követően.
A világon egyre kurrensebb, természetes állományokra alapozott apróvad-gazdálkodást és minőségi vadászatot csak ott lehet eredményesen folytatni, ahol az előzőekben felvázolt közös munka eredményeként, a mellékelt képeken szemléltetett tájképi léptékű, parcella szintű élőhely-fejlesztés megvalósul. A gazdálkodókkal való együttműködési formák szemléltetése, továbbá az okszerű, csapdázásra alapozott ragadozógazdálkodás és a hazai gyakorlatban még nem elterjedt vadgondozási gyakorlat bemutatása érdekében ezért országos és térségi mintaterületek kialakítására van szükség, hogy az új módszerek kipróbálására nyitott, természetet és vadat szerető emberek személyes tapasztalás útján szerezhessenek kellő inspirációt eddigi tevékenységük megreformálására.
Hajas Péter Pál
Forrás: Országos Magyar Vadászkamara
